Íme 5 olyan kérdés, amik megválaszolásával le tudod fektetni az alapokat, és végig tudod gondolni, hogy milyen témákban tudsz hiteles lenni. 

A legtöbbször azt hallom a mentorálltaktól, hogy: 

Az én életemben nincs semmi, ami másnak érdekes lehet.

Velem nem történik semmi.

Én nem vagyok különösen jó semmiben.

Ötletem sincs, milyen értéket adó tartalmat tudnék készíteni.

A fenti mondatokat az indikálja, hogy nem látjuk magukat objektíven. Kívülről nézve teljesen más képet kaphatunk az életünkről, mint amikor benne élünk. Ezért is fontos egy mentor szerepe a tartalomgyártás kezdeti időszakában. 

Egy édesanyának például teljesen hétköznapi dolog a hozzátáplálás, hiszen az élete, a mindennapjai része, és fel sem merül benne, hogy másoknak mekkora segítséget jelentene, ha megosztaná a tapasztalatait. Amit egyébként megtesz a játszótéren, a barátnőjével beszélgetve, a védőnőnél a váróban, és még sorolhatnám. A beszélgetéseink nagy része tanácsadás, segítségnyújtás, tapasztalat csere. Csak nem vesszük észre. 

Sokszor a leghétköznapibbnak gondolt tartalom lesz az, ami sok embernek életmentő segítséget fog adni. 

Na de nézzük azt a bizonyos 5 kérdést, ami segíthet elindítani az úton.

1. Mik azok a területek, amiknek a szekértője vagy? Mivel foglalkoztál már? Miben szereztél tapasztalatot? 

Gondold végig, hogy az emberek miről szokták kikérni a véleményed, a tanácsaid. Mik azok a területek, amik korábban kihívást okoztak számodra, de sikerült rájuk megoldást találnod. Ilyen lehet a hozzátáplálás kérdése, amit fent is említettem. Vagy ha folyamatosan elkéstél mindenhonnan, de sikerült olyan szokást kialakítanod, amivel azóta időben érkezel. Fejben menj végig az életeden (ne csak szakmailag, vagy a karrieredet illetően), vizsgáld meg, hogy milyen utat jártál be, és egy-egy nehézséget hogyan oldottál meg. Természetesen a szakmai tapasztalatod, a tanulmányaid is ide tartoznak.

2. Milyen sikereid voltak életed során? 

Ez igen nehéz kérdés szokott lenni, mert általában alábecsülik magukat az emberek és hajlamosak azt felelni, hogy nekik ugyan túl sok siker nem volt az életükben. Hogyan lehet akkor rátalálni mégis azokra a területekre, szituációkra, amiket egyébként sikernek könyvelhetünk el? Mit is nevezünk sikernek? Anyagi, vagy teljesítménybeli eredményeket? Kézzelfogható racionális sikereket? 

Az én olvasatomban minden sikernek számít, aminek mi jelentőséget tulajdonítunk. Mondok is rá egy példát. 

12 éves voltam, amikor hatosztályos gimnáziumba szerettem volna jelentkezni. El is kezdtünk utánajárni a dolognak, és kiderült, hogy a suli, amit kinéztem magamnak egy tanulmányi versenyt rendez, ahol az első 20 gyerek felvételi nélkül bekerülhet. Elérkezett a nagy nap, és a mai napig tisztán emlékszem arra, hogy hol mentem fel a lépcsőn a terembe, melyik teremben írtuk a versenyt matekból, majd magyarból. Megvan az érzés, amivel konstatáltam, hogy sajnos nem sikerült valami jól. Eltelt 2 hét, és megkaptuk a sulitól a levelet, hogy felvettek. Nagyon büszke voltam magamra, és az egyik legjobb döntés volt, hogy ezt az utat választottuk. 

Na de mégis mitől lenne ez olyan jelentőségű siker, amit 25 év után listázni kellene, majd kielemezni és tartalmat gyártani belőle???  Hiszen az emberek többsége részt vett valamilyen iskolai versenyen, ahol esélyes, hogy jó eredményt ért el. 

És itt jön az elemzés része, ami ha a sztorit elolvasod meg sem jelenik. Ugyanis a verseny előtt, 2 hónapon keresztül, a suli felkészítő feladatsorokat küldött, amiket meg lehetett oldani, visszaküldeni, ők pedig kijavították és küldték az új sorozatot. Mindezt nyáron, amikor a többiek élvezték a nyári szünetet. Itt tanultam meg, hogy a befektetett munka mindig meghozza a kívánt eredményt. Vagy hogy néha olyan dolgokat is meg kell tenni a cél érdekében, amikhez aktuálisan nincs kedvünk. Hogy a szorgalom és a kitartás kifizetődő. 

Látjátok? Máris van egy olyan siker, amit már régen el kellett volna felejtenem, de amint leülök és az érzéseim alapján keresem a sikereket gyerekkoromtól visszamenőlegesen, azonnal találok egyet. Lehet, hogy bagatell elsőre, de az elemzés során találtam benne három olyan témát, amiből még legalább 15 tartalomötletet tudok írni. 

3. Milyen kihívásaid voltak az életed során? 

Erre a kérdésre szinte mindenki oldalakat tud írni. Valahogy a rossz/negatív dolgokra sokkal könnyebben emlékszünk, vagy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk nekik mint a jóknak. 

A kihívások összegzése és elemzése fogja megadni számodra a “probléma - megoldás” típusú posztokat. Ez az a tartalom ami általában magas elérést szokott eredményezni. Sokkal könnyebb azonosulni egy nehéz helyzettel. Feljön az emberekben az együttérzés gondolata, a saját tapasztalataik, és ha megoldást is kínálunk, akkor jó érzéssel távoznak az oldalunkról, úgy, hogy emlékezni fognak ránk. 

Ne szégyelld a múltad, a hibákat amiket elkövettél, és tanultál belőlük. Mutasd meg a sebezhető, esendő énedet, DE minden esetben adj megoldást a tartalom végén. 

4. Milyen céljaid vannak? Mit szeretnél elérni? 

Több szinten is elemezheted a kérdést. Egy éven belüli célok, 3-5 éves célok, és 5 évnél távolibb célok. Érdemes megnézni, melyik cél miért fontos számodra. Miből indul ki a vágy, és mi fog történni ha odaérsz. 

Nagyon izgalmas tartalom tud lenni, ha egy rövid távú cél elérésén akár végigvezeted a követőket. Mi a terved, hogyan fogsz eljutni oda, milyen buktatók várnak az úton, azokat, hogyan ugrod meg, majd végül eléred e az adott célt vagy sem. Ez nem csak a követőidnek lesz izgalmas, hanem neked is erősebb motivációt fog adni, hogy végigcsináld a folyamatot. 

5. Milyen elvek szerint éled az életed? 

Az elveinket az életünk során viszonylag kevés alkalommal fogalmazzuk meg. Nem igazán tudatosítjuk magunkban, hogy mik is ezek. Nem mondjuk ki hangosan, vagy írunk róluk listát, egyszerűen, amikor az elveink ütköznek a környezetünkkel, azt érezzük, hogy nem akarjuk elfogadni, vagy nem tudjuk elengedni a feszültséget, amit a helyzet kiváltott. Néha meg is lepődünk, rajta, hogy miért jár egy-egy konfliktus akár napokig, vagy hetekig a fejünkben. Érdemes ilyenkor kicsit megvizsgálni a szituációt, ami indikálta a reakciónkat. Miért zavar ez engem? Miért nem tudok túllépni rajta? Voltam már hasonló szituációban korábban? Mi bánt valójában ebben a helyzetben? 

Az én esetemben a megfelelési kényszer levetkőzése az egyik legerősebb elv. Egyszerűen nem akarok megfelelni a társadalom ostoba elvárásainak. Olyan elvárásoknak, amik nem jelentenek igazán semmit. És itt most nem arra gondolok, hogy én márpedig nem öltözöm fel az utcán, mert nekem senki ne írja elő, hogy ruhában kell lennem. Nyilván az alap normákhoz való igazodás elengedhetetlen. Arra gondolok, mikor hazamész vidékre egy szaggatott farmerban, és amikor kiszállsz a nagymamád közli, hogy hogyan lehetett ezt felvenni, miért nem tudsz normálisan felöltözni, mert mit szólnak a szomszédok, hogy nincs rendes ruhád. Ez a frusztrált, jelentéktelen megfelelési kényszer az, amit magam mögött hagytam 18 évesen. Ezért egy nagyon erős elv nálam, hogy nem hagyom mások számomra “jelentéktelen” elvárását, vagy frusztrációját magamra vetíteni, és erőszakolni.
De ide sorolhatnám azt is, hogy utálok késni, hiszen számomra a megbízhatóság, a szavahihetőség egyik jelképe a pontosság. Tehát az én elveim közt ez is szerepel. 

Ha előveszel egy üres lapot és elkezded a kérdéseim részletesen kidolgozni, őszintén önmagadhoz, akkor rengeteg tartalmat találsz majd benne. Ha elsőre nem sikerül felfedezni, akkor kérd ki annak az embernek a segítségét, akiben megbízol. Mutasd meg neki, amit írtál, és ossza meg veled, hogy mi az, amiről szívesen hallana/olvasna részletesebben. 

Mentorként az én feladatom a legtöbb esetben ugyan ez. Specifikusan végigkövetni a kérdésekre adott válaszokat, felfedezni olyan összefüggéseket, amiket egy érzelmileg nem érintett ember észrevehet, ezek alapján stratégiát állítani fel, és megjelölni a fő csapásokat, ami az online térben való kommunikációt jelenti. Erre tudsz építkezni a későbbiekben. Ettől lesz egyedi és utánozhatatlan a tartalmad, hiszen a te életed kizárólag te éled. Nincs belőled még egy, ugyan azokkal az érzésekkel és tapasztalatokkal.