Mire vagy képes azért, hogy új követőid legyenek? Vajon mennyit kell megmutatnod magadból, hogy népszerű legyél a közösségi oldalakon?
“Annyit érsz, ahány követőd van Instán, vagy TikTokon.” - ez a hiedelem egyre népszerűbb a fiatalok és sajnos a közösségi térben dolgozó felnőttek közt is.
6 éve tevékenykedem a social média felületein, és amióta az Instagram berobbant, azóta kezdetét vette a tökéletesség hajhászása. Legalábbis online. Retusáló programok, filterek, effektek. Minden van már, amiből tökéletes külsőt varázsolhatsz magadnak. Hiszen ez a menő. A számok ezt mutatják. A fiatalok eddig is törékeny önbecsülését, és téves testképeit tovább rombolta az Instagram tökéletesnek látszó világa.
Nem mondom, hogy nem érintett meg. Aki ezeken a felületeket gyárt tartalmat, aminek szerves része, hogy saját magát is megmutassa, az találkozni fog ezzel a szituációval. A kérdés pusztán az, hogyan kezeli, és mennyire van tisztában a saját értékeivel, ami a külső felszín alatt rejtőzik.
Nekem, közel a 40-hez, ez már nem okozott akkora problémát. Egészen addig amíg jött a TikTok. Ott újra szembesültem vele, viszont jóval nagyobb lendülettel vágott pofán.
Nézzük mi is történik ott… felteszel egy rendkívül béna, kínos videót, amivel lejáratod magad, és hopp máris ott van a több százezres elérés. Aztán egyszer csak jön egy valóban értelmes tartalmat adó videó, amit örülsz, ha megnéznek kétezren. Nem érted, hogy mi történik. Közben harcol benned két érzés:
- az elérés miatt, olyan tartalom kell, ami kínos, túl intim, semmitmondó, vagy megosztó
- minőségi tartalmat akarsz gyártani, mert az értékrended azt diktálja, amit azonban kevesen néznek, így nem jut el azokhoz, akiknek igazán szánnád.
Te mit tennél? Melyiket választanád?
Tudom, most azonnal, mindenki rávágja, hogy persze, az értéket adó tartalmat. Ugyanakkor ha ez a munkafelületed és azt látod, hogy a másik verzió pörög jobban, a másikkal eredményt, követőket lehet elérni, akkor megkérdőjelezed egy idő után az ész érveket.
“Tényleg erre kíváncsiak az emberek? Tényleg ez érdekli őket? Én nem tudok ilyen tartalmat csinálni, de muszáj megpróbálnom…” - és már ott is találod magad a szürke zónában. Se nem adsz értéket, se nem érsz el nagy elérést. Sakk-matt.
Aztán egyszer csak szembe találod magad valakivel, aki profi a social média felületeket illetően. Jóval több tapasztalata van mint neked, és arcon vág azzal, amit te is tudtál, éreztél legbelül. Nem az számít hány követőd, lájkolód, vagy mekkora elérésed van. Kizárólag az a fontos, hogy higgy abban, amit képviselsz, hogy ez értéket adjon a minőségi közönségnek, és ezáltal a célcsoportod legyen a követőbázisod. És én ezt, közel a negyvenhez szépen meg is értem, felfogom és feldolgozom.
De mi a helyzet a fiatalokkal? Mi a helyzet azokkal, akik nem üzleti céllal használják ezeket a platformokat, hanem valamiféle visszaigazoló, önbizalomnövelő eszközként?
Az ő kitettségük jelentősen nagyobb mint az enyém. Az ő önértékelésük sokkal törékenyebb és leginkább még a külső visszajelzésekre alapul. Izgalmas és egyben ijesztő látni, hová fog kifutni ez a jelenség.
A közösségi oldalak megjelenése hatalmas üzleti növekedéseket eredményezett. Lehetőségek vannak bennük, és potenciál. Ha el tudod különíteni a valóságtól, az igazi értékeket magadban és az életedben keresed, és ezeket a platformokat arra használod amire valók, akkor pozitív egyenleggel zárhatsz. Ellenkező esetben jóval többet veszíthetsz mint gondolnád.
