Amikor elindítottam az online vállalkozásom, rengeteget hallottam arról, mennyire fontos, hogy szánj időt magadra, hogy fejleszd magad. Nem értettem és nem is érdekelt a dolog egyáltalán. Felesleges időtöltésnek gondoltam, és mindig az jutott eszembe, hogy jó ég, abban az 1 órában mennyi mindent lehetne csinálni. Például reggel, gyorsan ébredés után megválaszolni az éjszaka érkezett üzeneteket. (Nem bírom, amikor a kis piros számok, a telefon alkalmazásainak jobb felső sarkában figyelmeztetnek folyamatosan arra, hogy valamivel le vagyok maradva, valamit nem csináltam meg.)

Finoman fogalmazva is zsúfoltak voltak a hétköznapok, és az iskola miatt a hétvégék is. Mindezek mellé elindítottam az onine vállalkozást is. Nem unatkoztam. Amikor szabadidőm volt, akkor pedig kicsit sem azon járt az agyam, hogyan kerüljek zen módba, és hogyan foglalkozzak magammal, hanem élvezem az életet. Barátok, család, egyéb izgalmas elfoglaltságok. 

Egész jól működött a rendszer egészen 2018 májusig. Ott egy akkora kihívással szembesültem, amit igen nehéz volt kezelnem. Feszült voltam, szétestem, nem találtam a helyem, és az egész addigi életem egy nagy, kaotikus rémálom lett. Racionális megoldásokat kerestem, egy kicsit sem racionális jellegű problémára. Ekkor jött a szomszédom…

Zsani, aki akkor várandós kismamaként volt otthon, kitalálta, hogy a lakópark közönségének jóga órát szervez a szabadban. Jóga oktatóként, egy 2 éves kisfiú mellől  neki is szuper kikapcsolódásnak ígérkezett. 

Korábban jártam jógázni (nagyképűen hangzik ez tőlem, mert kb. 4-5 alkalommal voltam), de nem kúszott be a szívembe a dolog. Így azonban, hogy csak az udvarra kellett kisétálni, és kényelmesen, 7:55-kor elég volt elindulni otthonról, nagyon vonzóvá vált a program. 

Tisztán emlékszem az első alkalomra, amikor kimentem, leterítettem a matracot, és a nem várt telefonhívásoktól rettegve, úgy állítottam be a cipőm, hogy a telefont neki tudjam támasztani, hogy végig lássam, ha valaki hív. Elképesztően feszült voltam. 

Elindult az óra és az eleje légzőgyakorlatokkal és nyújtásokkal kezdődött. Benne voltunk a folyamatban, és azt vettem észre, hogy a légzésemre koncentrálok, hogy a gondolataim nem a kihívásom körül forogtak. Majd az óra végén megérkeztünk a levezető meditáció részhez. 

Akik ismernek, azok pontosan tudják, hogy nálam az ilyen meditáció, mantra, spiri dolgok erősen kiverik a biztosítékot. Azonban ott, akkor, abban a lelkiállapotban eltalált. Feküdtem a fűben, még csak reggel 9 óra volt, és csak hallgattam a madarakat. Csukott szemmel. Rengeteg különböző hangot. Aztán jött a szél. A fákat és a mellettünk lévő bokros, füves részt kezdte el mozgatni. Óriási élmény volt figyelni, hogy melyik a fa hangja és melyik a bozótosé. És a léptek. Ahogy a fűben a madarak és a macskák lépdeltek. Igazi WOW élmény volt. De ez az utolsó 5 perc nem csak ezt adta. 

Kiszakított a rettegésből, a feszültségből, megnyugtatott, és egyenesbe állított legalább az elkövetkező 3-4 órában. 

Tudtam dolgozni, elmúlt a feszültség, megterveztem a napom, és gyakorlatilag annyit haladtam az alatt a 3-4 óra alatt a munkámban és az egész életemben, mint az előtte lévő 2 hétben összesen. 

Sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, és jobban tudtam összpontosítani, ami nyilván az eredményeimre és a munkámra is hatással volt. A csapattal jelentősen jobb teljesítményt nyújtottunk a krízis időszakban, mint előtte, amikor csak kényelmesen csináltuk a dolgunkat. 

Elkedztem tudatosan figyelni arra, hogy mi okozta a változást, bár bevallom sokat nem kellett keresgélni. Az érzésekből elég egyértelművé vált. Nem is a jóga, mint mozgás, hanem a végén az 5 perces meditáció volt az, ami a legnagyobbat dobta rajtam. Akkor döntöttem úgy, hogy napi szinten lesz valami az életemben, ami csak az enyém. Amikor nem érdekel a külvilág, a telefon, a Facebook, az üzenetek, csak ÉN, és az, amit ÉN akarok csinálni.

Mivel a “home jóga” csak hetente egyszer volt, ezért elkezdtem egyéb tevékenységeket keresni, hogy azt az állapotot, amit akkor éreztem, minden napomba behozzam. 

Amik nálam nagyon beváltak:

• csoportos jóga: kikapcsol, és egyben helyettesíti a napi edzést is. A telefonod pedig a legtöbb jóga órára nem viheted magaddal, így ha olyan “kényszeres” lennél, mint én voltam, hogy a telefont mindenhová magaddal viszed, akkor ott esélyed sem lesz erre. Totális kikapcsolódás. Ráadásul vezetett óra, ami azt jelenti, hogy a felénél nem tudsz felállni és abbahagyni az egészet, mint egy szimpla “ma elmegyek egyet kardiózni edzésnél”.

• reggeli 1 óra egyedül: képes vagyok korábban felkelni, pusztán azért, hogy egyedül tudjak lenni. Hogy egyedül, csendben le tudjak ülni, meginni a kávém, átgondolni az előttem álló napot, vagy csak egyszerűen nézni ki a fejemből. Én ilyenkor szoktam olvasni is. Olyan olvasmányt, ami szellemileg előre visz. (A thriller és a krimi, hiába a kedvenceim, ezek estére maradnak, vagy jutalomként használom őket, ha egy munkafolyamattal végeztem.) Mivel a munkám szerves része a gondolkodásmód, a teljesítménynövelés, a flow állapot elérése, és hosszú távú fenntartása, ezért az esetek többségében ilyen témában olvasok. Olyan szakmai könyvet, amivel több leszek, és az adott napi munkamorálom is a megfelelő helyére kerül. Természetesen a telefon ilyenkor is tabu.

• természet: ha nem akarok edzeni, vagy ha enervált vagyok, akkor irány a természet. Mindig találok egy-egy növényt, állatot, bármit, ami feldobja a kedvem, ami feltölt. Nem futni indulok, hanem sétálni. Mozgok, így totál büszke vagyok magamra, hogy mégis csináltam is valamit. Élvezem a friss levegőt, azt, hogy fúj a szél, vagy süt a nap, vagy bármi. Megállok és csak nézek. Próbálom keresni azokat a dolgokat, amiket alapvetően nem vennék észre, ha valami céllal lennék ott. Nagyon nagyon sok olyan dolog van a hétköznapokban, ami mellet úgy megyünk el, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem az.

• ebéd egyedül: imádok egyedül beülni egy étterembe, és ott megebédelni. Csak figyelni az embereket. Alapvetően szeretek enni, nálam az egy program, így már csak a gondolat motiváló, hogy mielőbb végezzek a feladatokkal, és a végén enyém legyen a jutalom. Amíg az étteremben vagyok, egyrészt büszkeséggel tölt el, hogy valamilyen munkafázist elvégeztem, aminek a jutalma az ebéd. Másrészt van időm arra, hogy tervezzek, gondolkodjam. Ilyenkor mindig van nálam egy kicsi füzet, amibe beleírom az ötleteket, amik eszembe jutnak. (Azt már a korábbi bejegyzésből tudjátok, hogy füzetmániás vagyok.)

Rengeteg egyéb lehetőség van arra, hogy kikapcsolj és ezzel fokozd a teljesítményed később. Azonban mindegyiknél figyelembe kell venni két dolgot. Az egyik, hogy minden tevékenységet egyedül végezz. Így fogsz tudni igazán elmélyülni a gondolatokba, és magadra figyelni. A másik dolog, az online és telefon mentesség. Olyan szinten szippant be az online tér, amint beteszed a lábad, hogy legközelebb már csak azt veszed észre, hogy eltelt fél óra és azt sem tudod, minek is ültél le egyáltalán. Fáradtabb, frusztráltabb leszel, ami az eredményeken jelentősen látszani fog. 

Tesztelj, tapasztalj, figyelj magadra, mert bármilyen eredményt, vagy célt tűzöl ki magad elé, ha te nem vagy rendben, akkor drasztikusan megnöveled az időtartamot, amíg elérsz a projekted végére. A kedvedről és a motiváltsági szintedről már ne is beszéljünk.

Ha kíváncsi vagy egyéb tippekre, ötletekre azzal kapcsolatban, hogy én miként csinálom, akkor kövess Facebookon is.

https://www.facebook.com/hartaiclaudia